Katie's Decoupage

Imádom a tél hangulatát. Bentről. És akartam egy kinti, zúzmarás, havas, jeges, fagyos hideget bentre. Belesni egy ablakon, mikor már minden elcsendesedett odabent... Először régi ablakkeretre terveztem készíteni a dekorációt, de az túl egyszerűnek tűnt. Napokig akartam matatni rajta, hogy alig várjam a végeredményt. Hogy közben formálódjon, változzon ami a fejemben van. Ezért először egy sima, natúr faalapra festettem ablakot , cirka egy délután alatt. Gondoltam is magamban, klasszul teljesítem a célt... Az éleket pici barnával emeltem ki, mert rozsdát is szándékoztam használni, jól fog mutatni a kopottas ablakkerettel szerintem. A havat hótoll-csillámpor kombóval készítettem, megspékelve még a hókristály tollal természetesen. Aztán megfestettem az ablaküveg alsó, sötét részeit, amit a függöny nem takar majd. Festettem rá zúzmarás-jégvirágos hatást is.   Mondjuk ezt lehet, hogy szerencsésebb lett volna havazás előtt véghezvinni, de hát ilyenektől

Madarak nélkül nincs semmi. Nincs tél, se erdő, nincs tavasz, se ébredés. És karácsony se. Nálunk biztosan. Ezek a díszek is felkerülnek a fánkra a többi kézzel készített mellé. Tudtam, hogy akril medál alá fogom tenni őket, de a fa alapom elég kicsi volt, ezért kartonból vágtam ki ennél nagyobb köröket. Majd az egyik oldalát lefestettem krémfehérre és száradás után rádekupázsoltam a hópihés szalvétát. A falapokra a madarak kerültek. Ezt is festettem előtte, majd picit  megcsiszoltam és utána ragasztottam fel a szalvétát. Amíg száradtak az alapok, a medálokról fogóval óvatosan levettem az akasztós részt. A madarak körül fenyőzöld matt akrilfestékkel festettem a falapot, száradás után megsimogattam arany waxpasztával. Majd egy pici világos barnával keretet is adtam neki, vizes ecsettel festettem. A kartonos alapot és a medálokat finoman összefröcsköltem fehér akrilfestékkel. Vizes fogkefével szoktam csinálni, de vizes ecsettel is szuper lesz. Min

       Egy magányos fa áll az erdő közepén. A sűrű lombok alatt egy varázslatos bejárat nyílik...ha elég halkan leszünk, talán megpillantjuk őket. Óvatos léptekkel közelítsetek és vigyázzatok, mert lehet, hogy nyikorognak az ajtón a zsanérok! Cssss... Én ott voltam, mikor építették, s néhány pillanatot sikerült meglesnem. Kiválasztottak egy tágasnak tűnő fát és gyűjtöttek egy csomó száraz gallyat. Fűrészeltek, fúrtak-faragtak, ajtót-ablakot készítettek, majd lefestették zöld növények nedveivel és fenyőgyantát kentek rá. Óvatosan lefejtették a mohát a fák törzséről és betakargatták vele az ágakat. Bogyókat és terméseket kerestek, hogy még takarosabb legyen az otthonuk. S mikor mindezzel végeztek, már majdnem rájuk is borult a sötétség. Behúzódtak a fa odvába, hogy a kandalló melege és fénye mellett elfogyasszanak egy csésze forró gyógynövényes teafőzetet.  Hát így készült a varázslatos bejárat... A leírtak a képzeletem szüleménye, bármilyen egyezésük a valósággal csak a v

Vettem néhány 15 cm-es hungarocell koszorút, de mivel mérete miatt nem alkalmas adventi gyertyákhoz ki kellett találnom valami megoldást, hogy felnőjjön a feladathoz és asztaldísz válhasson belőle.  Olyan tartót szerettem volna, amiben tudom cserélgetni a teamécsest .  Szétnéztem még mit tudok használni ehhez a mini koszorúhoz, valami tettestárs is kellett neki.  Így fogtam egy gyertyatartó t, egy pici karton kalapdoboz t, alufóliá t és készítettem egy álló asztaldekort is mellé.  Legelőször a gombákat és a mécsestartóka t készítettem el. Alufóliából formáztam őket, a gombák szárát papírtörlővel is bevontam, hogy jobban tartson. Ehhez matt dekupázs ragasztólakkot használtam és vizeztem a papírtörlőt. A mécsestartókat a teamécseshez igazítottam hogy ne legyen se túl kicsi, se túl nagy. Éppen pont jó legyen, de könnyen ki lehessen cserélni a mécsest. Aztán bepamacsoltam Pentart hópasztával őket, mert fehér-piros színt gondoltam fő vonalnak.